Pályaorientációs nap 2022
2022-10-19

Halogatás? Csak a szokásos…




Egy pénteki napon a tanár magyarázott valamit, de már senki nem figyelt, mert egy perc volt még az órából.
− És jövő hét hétfőn ebből írni fogunk, szóval mindenki készüljön! – utasította a gyerekeket. Valaki elkezdett pakolni, és ez nem tetszett neki.
− Még maradt annyi idő az órából, hogy az ötvenötödik oldalt ezt a kis táblázatot megcsináljuk! − mondta sztentori hangon a tanár. Mindenki bosszúsan vette elő a könyvét.
− Nos, ki tudja megmondani azt, hogy hogyan kell megcsinálni az A jelű sort? – hangzott a kérdés, amire senki sem várt. És amelyre várhatóan nem is válaszol majd senki...
Csend lett, és mivel tudta a tanár, hogy tíz másodperc múlva már senki nem fogja meghallani, hogy mit akar mondani, ezért inkább így folytatta:
− Gyerekek, nem tudjuk megcsinálni ezt a feladatot, ezért feladom házinak az ötvenötödik oldalt!
És azután rögtön kicsengettek. Ennyit a pakolásról…
− Amúgy mit gondolnak ezek a tanárok, mennyit fogunk tanulni? – dörmögte magában Noel. Roskadozott a sok könyvtől, amit magával cipelt. Belefutott Mirandába, és mindketten elestek.
− Öhm, boccs! – dadogta zavartan Noel.
Miranda gyilkos szemekkel pásztázta, és szóra nyitotta a száját. Noel előre félt.
− Amúgy hallottam, amit mondtál, és a helyedben már ma elkezdenék tanulni! Csak mondom! – szólt, aztán elment.
Sajnos Noel nem hallgatott Mirandára, és vasárnap vette csak elő a könyveit. Belenézett, de semmit nem fogott fel abból, amit olvasott.
− Ez mégis mi?! − kérdezte magától.
Elkezdte magolni a bioszt, de mindenhol járt az agya, csak az anyagon nem. Inkább gondolkozott azon, hogy a pók a sarokban miért balra mászik először, és nem jobbra, és milyen jó a pókoknak, hogy nekik nem kell tanulniuk. Két sor elolvasása alatt háromszor ment ki WC-re, és kétszer hozott magának enni. Persze, mikor már úgy érezte, hogy nagyon fáradt, bekapcsolta a kedvenc sorozatát, és közben elaludt.
Hajnali kettőkor kelt fel, és realizálta, hogy még nem tanulta meg, amit bioszból kellett. A többi órára pedig egyáltalán nem készült. Gyorsan elkezdett olvasgatni, de négy órakor elaludt, hétkor már keltette az anyukája. Gyorsan bedobott valamit, megmosakodott, felöltözött, és elment az iskolába. Az első óra pont biológia volt. A tanár bement az osztályba, és kérte, hogy mindenki vegyen elő egy lapot. Noel elkezdte írni, amit aznap este bemagolt, de egy idő után elaludt. Azt álmodta, hogy már besötétedett, mindenki hazament, a padján pedig ott volt a dolgozat, ami néhány másodperc után elkezdte kiabálni neki, hogy…
− Ébredj fel!
Erre gyorsan kinyitotta a szemét.
− Noel! Ébresztő! Öt perced van megírni a dogát! – kiáltott rá a tanerő.
− Mi? − kérdezte Noel kábultan.
Mindenki könnyes szemmel kacagott, Miranda dühösen csóválta a fejét. A fiú ránézett a lapra, és nekikezdett. Amikor a második feladathoz jutott volna, elkezdték beszedni a dolgozatokat. A tanár csak ránézett a dolgozatra, aztán Noelre, majd ráfirkantott valamit a lapra. Noel másnap szomorúan nézte a kiosztott dolgozatot, ami nem meglepő módon egyes lett.
− Istenem, már csak huszonegy félévi hajrá, és meglesz az egyetemi diplomám − sóhajtott fel Noel, de igazából ezt sem bánta már, mert Miranda meghívta őt hozzájuk délutánra, hogy korrepetálja őt.
No de ez már egy másik történet.

Írta: Juhász Krisztina, grafika: Kender Kevin, 7. osztályos tanulók