Interjú Tallay Márkkal

Még 7. osztályos sem lehettem, amikor Benczúr Sándor tanár úr elvitt egy rajzversenyre. Utána már tudtam, hogy a művészettel szeretnék foglalkozni, nem mással. Az általános iskola 7-8. osztályában felkészültem a Művészeti Szakgimnázium felvételijére, és 2014 szeptemberében megkezdtem ott a tanulmányaimat.

Az első sikerélményem az volt, amikor már tudtam fejből is ábrázolni, nem kellett hozzá kép vagy modell, hogy azt másoljam le, hanem a gondolataim és fejemben létrejött képeket is tudtam ábrázolni.

Megkaptam az Universitas-gyűrűt, ami a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium a megyeileg és iskolaszinten legkiemelkedőbb eredményt elért tanulójának szán minden évben: ezt én kaptam meg az ötödik tanévemben.

Amikor az iskolát és Benczúr Sándor tanár urat képviseltem egy versenyen, egészen pontosan a Kossuth Lajos Gimnázium által meghirdetett rajzversenyen.

Igen, az ötödik helyezett lettem.

Egy ülő lányt és egy versnek a tartalmát.

Általános iskolában Benczúr Sándor, középiskolában Gabulya Márta, Sulyok Géza, Szosznyák Vincze és Vikár István. Egyetemen Lukács Gábor. Ők mind művésztanárok.

Amikor állványoztunk egy felfeszített vásznat, és a csoporttársam megbotlott a festékes vödörrel a kezében a lámpa kábelében, és a fele festék a szépen kifeszített vászonra és a vállamra fröccsent. Ez azért vicces nekem, mert akkor volt a legszebben kifeszítve a vásznam, és nem hagytam veszni, pedig a tanár sem akarta, hogy arra fessek, de én újra lapoztam, és arra készítettem el az aznapi feladatot. De egyébként sok történet van. Olyan is volt, hogy véletlenül beleittam a festékes tálkába…

Már kiskoromban is sokat rajzoltam, de 12 évesen tudatosult bennem, hogy ezt komolyabban szeretném csinálni.